Orlando Bloom interjú

Kirsten Dunst

- Kirsten Dunst azt állítja, nagyszerűen tudsz flörtölni!
- Meg kell vallani, Kirstennel nagyon jól megértettük egymást. De nincs szó ennél többről.
Komolyan nincs.

- S mi van a volt barátnőddel, Sienna Miller-rel? Vannak fotók rólatok idén júliusból, melyen megcsókolod őt. A nővéred, Samantha azt mondta erre: „Természetesen megcsókolták egymást – barátok, és Orlando mindig megcsókolja a barátait.”

	Sienna Miller az Alfie című filmben

- Persze, hiszen a jó barátok mindig kapnak egy puszit – vagy kettőt.

- Kate Bosworth kapja a legtöbb puszit, ugye?
- Persze, hiszen már rég óta együtt vagyunk. Jó egy évvel ezelőtt a munkáink folyton elválasztottak egymástól minket, ezért tartottunk egy kis szünetet.

- Állítólag akkor tanácsolta neked kollégád és barátod, Johnny Depp: „Ha tényleg szereted, akkor állj mellé, és szerezd vissza.” Igaz ez?
- Igen, egyszerűen összetartozunk – ez akkor vált számomra is világossá. Ez a válság még erősebben összekovácsolt bennünket. Nem szeretnék többé nélküle lenni. Szeretek szerelmesnek lenni. Mennyei dolog odaajándékozni valakinek a szívedet, hiszen utána már csak arra az emberre tudsz gondolni.

- Úgy látszik, te igazán érted a női lelket.
- A nőkkel szemben nagyon gyengéd vagyok. Láttam, hogyan bánnak a nővéremmel a barátai. Ha az ember benne van egy kapcsolatban, mindig meg kell kérdeznie magától, mit akarna a lánynak, ha ő lenne az apja. Ezt valahol olvastam, és ehhez tartom magam.

Kate Bosworth

- Szeretnél egyszer megházasodni és családot alapítani?
- Biztosan, de ez a kérdés egyelőre még nem szerepel a napirenden. Még nem érzem elég érettnek magam erre. És túlontúl sok a dolgom. A jövő évig még leforgatjuk a „Karib-tenger kalózai” második és harmadik részét. Utána pedig biztosan jön a következő film.

- Jól értem, számodra a munkád fontosabb a magánéletnél?
- Ezt így nem mondanám, de úgy érzem, ki kell használnom életem lehetőségeit. 21 éves voltam, amikor eltörött a gerincem. Akkoriban megpróbáltam pókemberként felmászni egy esőcsatornán, aztán Orlando-hoz méltóan leestem. Ez a színészképzés kellős közepén volt. Az orvosok azt mondták, valószínűleg soha nem fogok már járni. Abban a pillanatban összeomlott az addig elképzelt életem. Szellemileg és fizikailag is teljesen kész voltam.

- Hogyan tudtál mégis felépülni?
- Úgy, hogy soha nem adtam fel a reményt. Tizenkét nappal azután, hogy az orvosok fémlapokkal összecsavarozták a gerincemet, már tudtam mankóval csoszogni. És egy évvel később „A Gyűrűk urában” pedig végiglovagoltam Középföldét. Ez a tapasztalat megtanította nekem, hogy semmi sem lehetetlen. Érettebb ember lettem általa, s tudom, hogyan kell kezelnem a sorscsapásokat.

- Nem félsz, hogy újra történik valami hasonló?
- A félelem hozzátartozik az élethez. Ha valami rossz történik veled, csak azon múlik, hogyan tudsz felállni. Nem szabad másokra kenned a felelősséget, hanem neked magadnak kell boldogulnod. Ez a boldogság kulcsa. Ha képes vagy e szerint élni, akkor minden rosszra felkészültél.

- Az Elisabethtown című filmben egy karrierista férfit játszol, aki először nagyon magasan van, aztán hirtelen nagyot zuhan és nagyon mélyen találja magát. Megtörténhetne veled ilyesmi?
- Eddig óriási szerencsém volt, de bármelyik pillanatban újra lezuhanhatok. Hirtelen valaki kihúzza a lábam alól a talajt, és máris mindennek vége.

- Ezt nagyon lazán mondod…
- Mert felkészültem rá. Egy barátom mondta: ’Mindig lesz egy fiatal, felkapott sztár. Most te vagy az, de a következő sarkon már ott áll az utódod. Ha felvált, maradj higgadt, nem tudsz rajta változtatni.’ És teljesen igaza van. Mégis az a döntő, hogy színészként továbbfejlődjek, és jó munkát végezzek.

- Tehát nem hiszel abban, hogy a rajongóid hűek maradnak hozzád?
- Nagyon, de nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen rajongóim vannak. Nagyon sok mindent köszönhetek nekik, ezért adok szívesen autogramot, és ezért hagyom, hogy lefényképezzenek velük. De azok a tinédzserek, akik ma az én poszteremet akasztják a falukra, egyszer fel fognak nőni, és azok a lányok, akik most istenítenek, egyszer férjhez fognak menni, és gyerekeket fognak szülni.

- Állítólag azért akartál színész lenni, hogy könnyebben ismerkedhess össze lányokkal.
- (nevet) Ezt meg ki mondta? Tudom, hogy nagy szívtipró hírében állok. Ezt valószínűleg akkor fogom csak levetkőzni, ha elkezdek ráncokat növeszteni. De az nem igaz, hogy nekem könnyebb lányokkal ismerkedni, mint másoknak! Én nagyon nyámnyila vagyok, a legtöbb lány inkább a nagymenőket akarja. Ők valószínűleg nagyot csalódnának, ha megismernének.

- Miért kellene csalódniuk?
- Mert ők csak a sikeres sztárt látják bennem. És ez a siker nem része a jellememnek. Az Elisabethtown forgatása nagyon tanulságos volt a számomra. Egy kisvárosban dolgoztunk Kentucky-ban, a puszta kellős közepén. Az ottani embereknek egyáltalán nem számított a hírnév. Ott a család és a barátok fontosabbak. És ez igaz velem kapcsolatban is. De oda kell figyelnem, hogy ne hanyagoljam el őket. Ez nehéz, hiszen a filmjeim miatt sokat vagyok úton.

- Gyakran érzed egyedül magad?
- Néha igen, de mindig ott van mellettem a kutyám, Sidi, egy fekete Labrador keverék. A Mennyei királyság forgatásán fogadtam örökbe Sidi-t, azóta elválaszthatatlanok vagyunk.

- Milyen gyakran látod a családodat?
- Csak párszor évente. Nagyon szeretek hazamenni a szüleimhez. Ők még mindig Canterbury-ben laknak, Angliában, ahol születtem. Itt lehullik rólam minden nyomás, kényszer, és teljesen el tudom engedni magam.

- Mennyire fontos számodra az édesanyád?
- Ő a legfontosabb nő az életemben. Illetve egész pontosan ő és a két évvel idősebb nővérem, Samantha. Ha szerelmi bánatom van, kibőghetem magam Samantha-nak és anyámnak. Eltekintve ettől, anyám készíti a világ legnagyszerűbb zöldséglevesét.